Építeni szeretünk. Nem csak épületeket, hanem zöldfelületeket, erdőket, parkokat is.

A Market Építő Zrt. a magyar tulajdonú építőipari cégek közül elsőként adta ki csoportszintű ESG jelentését (2021), a 2022-es évtől pedig auditáltatja is jelentéseit.
A Market Építő Zrt. az ESG-stratégiában tett vállalásának megfelelően önkéntes alapon és saját költségére megduplázza az általa kivitelezett projekteken ültetett fák számát a mostani, 5 éves stratégiai időszakban (2021-2025). Ez vagy a projekthelyszínen – ha van rá hely és lehetőség –, vagy egyéb helyszínen történik, ahol fenntarthatóságai céljaink teljesülni tudnak. A faültetési program keretében fontos szempont volt számunkra, hogy gyakorlott és profi szakemberekkel dolgozzunk együtt, akik megfelelő szaktudást tudnak biztosítani ezen a területen. Hosszas keresés és szakmai szűrés után esett a választásunk a Pilisi Parkerdő csapatára. Ezután szerződést kötöttünk a Pilis Parkerdővel egy Piliscsaba melletti, 2,1 hektáros, rossz állapotú és kiszáradófélben lévő idegenhonos fenyők alkotta terület klímavédelmi erdőszerkezet-átalakítására. Ennek kapcsán közel 17 ezer darab facsemete került alátelepítésre, melyek a helyi klimatikus viszonyokhoz jobban alkalmazkodó őshonos, lombos fafajok. A Parkerdő vállalta az utógondozást, az ideiglenes körbekerítést és a pótlást, amennyiben szükséges. A Pilisi Parkerdőben összesen 9-féle facsemetét ültettünk el a biodiverzitás érdekében, az egyes fafajták részletes leírása alábbiakban olvasható.

BARKÓCABERKENYE (SORBUS TORMINALIS)

A barkócaberkenye sajátosan fölpattogzó kérgével, különös alakú levelével, bódító virágillatával, barna almácska termésével és különleges, sárga, narancssárga őszi lombszíneződésével a magyar erdők dekoratív vadgyümölcse.
Hazánkban az alföldek kivételével mindenütt megtalálható. Mint a melegkedvelő tölgyesek egyik legfontosabb kísérő faja, ökológiailag jelentős, jelenléte az állományok ökológiai stabilitását növeli. Tág határok között képes elviselni a termőhely szélsőségeit, elsősorban déli, délnyugati kitettségben tenyészik. Közepes termetű fafaj, általában 15-20 méteres magasságot ér el, élettartama is közepes, ritka a 100 évesnél idősebb egyede.
Termése nemcsak a madárvilágnak, hanem az erdő kisemlőseinek – mókusok, pelék stb. – is táplálékul szolgál, fogyasztói így a barkóca terjesztésében is hasznos szerepet játszanak. Lehullott termése pedig vadeleség. Gyümölcsét régebben lekvár készítéséhez is használták, terméséből különleges pálinka főzhető. Virágai miatt kiváló mézelő fajunk.
Faanyaga értékes fűrészipari alapanyag, egyedi bútorok legértékesebb fája.
2000-ben az Országos Erdészeti Egyesület az „Év fája”-nak választotta.
Híresen szép és feltehetően a legidősebb példánya a hajagi barkócaberkenye a Bakonyban, Szentgál közelében, mely közel 300 éves, 23 méter magas, 320 cm törzskerületű faegyed.

CSER (QUERCUS CERRIS)

A kocsánytalan tölgy mellett az egyik legelterjedtebb fafajunk. Mélyen repedezett, a barázdákban vöröses színű, vastag kérgéről, fényeszöld lombozatáról, a makktermés bozontos kupacsairól könnyen felismerhető. Nagy termetű, 35 méteres magasságig növő fa, 200 évet meghaladó kort és jelentős vastagságot érhet el, szabad állásban, fás legelőkön. Viszonylag gyakran, 2-4 évente terem bőségesen, így az állományok természetes módon történő megújítása általában egyszerűen megoldható.
A hegy- és dombvidékek fafaja, a síkságokat kerüli, nálunk a Dunántúlon és az Északi-középhegységben általánosan elterjedt. A csertölgy melegigényes faj, ugyanakkor a hőmérsékleti szélsőségekkel és a talaj fizikai-kémiai tulajdonságaival szemben meglehetősen toleráns. Igen jó a társulásképessége, általában a többi melegkedvelő tölggyel elegyesen fordul elő. Laza szerkezetű koronája miatt a cseres-tölgyesekben jellemzően igen dús cserjeszint alakul ki.
Gyors növekedése, kedvező törzsalakja miatt nagyobb fatermést ad, mint a „nemes tölgyek”, viszont faanyagának műszaki tulajdonságai jóval kedvezőtlenebbek annál, a cser faanyaga gyakorlatilag csak tűzifaként hasznosítható.
Elhalt faanyagában számos védett rovarfaj – cincérek, szarvasbogár stb. - telepszik meg. Gyakori károsítója a kétalakú csertapló, melynek következtében jelentős az odúképződés, számos odúlakú fajnak, elsősorban madárfajoknak megteremtve ezzel a kedvező életfeltételeket.

KOCSÁNYTALAN TÖLGY (QUERCUS PETRAEA)

A kocsánytalan tölgy gazdasági és ökológiai jelentősége kiemelkedő, nagy termetű, 35 méteres magasságot is elérő, úgynevezett nemes tölgyfajunk, a legidősebb hazai példányok 200 év körüliek. Erdősült vidékeink jelentős részét kocsánytalan tölgyesek borítják, középhegységeinkben és a dunántúli dombvidéken - az Alföldnek csak a peremvidékére ereszkedik le. Társulásképessége kiváló, fényigényes és árnyéktűrő fafajokkal egyaránt képez elegyes állományokat. Magasabb, hűvösebb fekvésben a bükkel, alacsonyabb, melegebb termőhelyeken a gyertyánnal és a kislevelű hárssal elegyedik.
A kocsánytalan tölgyesek faunája igen gazdag, az énekesmadarak, az apró emlősök, a nagyvad egyaránt megtalálja kedvező életfeltételeit.
Ökológiai értékét növeli, hogy jelentős makktermés esetén, természetes úton, könnyen megújíthatók állományai. Bőséges makktermésre 5-7 évente lehet számítani, makkja október elején hullik, az avar alatt telelve gyökeret fejleszt, majd májusban jelenik meg a föld feletti szár, a csúcsán csillag alakban elhelyezkedő lomblevelekkel, ez az „erdész csillag”.
Faanyagát tekintve a legértékesebb fafajunk, a legfinomabb szöveti szerkezettel. Fája igen tartós, így az egyik legkeresettebb faipari alapanyag.
Az elhalt, korhadó faanyag, a száradó odvas egyedek számos élőlény – énekesmadarak, denevérek, cincérek, kisemlősök – számára nyújtanak búvóhelyet, szaporodásra alkalmas területeket és táplálékot.

KORAI JUHAR (ACER PLATANOIDES)

Szép rajzolatú, élénkzöld nagy levelei, kora tavasszal tömegesen nyíló, sárgás virágai, aranysárga őszi lombszíneződése miatt az egyik legdekoratívabb őshonos fafajunk. Emiatt kertek, parkok kedvelt fája is, ráadásul jól tűri a városok szennyezett levegőjét is.
Hegy- és dombvidéki fafaj, nálunk az Északi-középhegységben és a dunántúli dombvidékeken fordul elő főként. Tipikus elegyfa, egyaránt képes kötődni fényigényes és árnytűrő fafajokhoz. A közép-európai fajgazdag társulásokban a gyertyánnal, a hársakkal a hegyi juharral együtt a lombhullató erdők elegyfája – megtalálható bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, szikla- és szurdokerdőkben egyaránt. Mérsékelten melegkedvelő, páraigénye is mérsékelt, az éghajlati szélsőségeket, különösen az erős téli hideget jól tűri.
Kedvező körülmények között állományban a 30 méteres magasságot és a 2,5 méteres törzskerületet is elérheti, hazai viszonylatban viszont a 100 éven felüli egyedek igen ritkák.
Értékes méhlegelő, korai jó mézelőként a méhcsaládok kora tavaszi fejlődését segíti elő. Finom szövetű faanyaga értékes ipari fa, elsősorban a bútoripar dolgozza fel. Évszázadok óta ültetik is, így több kertészeti változata kialakult az idők során. A „vérjuharok” különösen szép díszítőelemei parkoknak, útfásításoknak, köztereknek. A „Crimson King” elnevezésű kertészeti változatának levelei egész nyáron sötét vörösek maradnak, míg más változatok levelei fiatalon vörösek, később viszont megzöldülnek.

MADÁRCSERESZNYE (CERASUS AVIUM)

Talán a legszebb őshonos fafajunk. Fénylő, vörösesbarna, gyűrűsen elváló kérge miatt messziről kitűnik a faállományokban. A lombfakadással egyidőben megjelenő virágai fehérbe öltöztetik a cseresznyefákat, ilyenkor már távolról fel lehet őket fedezni. Fényes, feketéspiros termését a madarak és más erdei állatok is rendkívül kedvelik, ezáltal segítenek a faj terjesztésében is. Ősszel pedig a sárgától a vörös minden árnyalatában pompázó lombszíneződése miatt a magyar erdők sajátos dísze.
A gyertyános-tölgyesek tipikus elegyfája, szórványosan pedig a cseres-tölgyesekben, bükkösökben is előfordul – elősegítve erdeink fajgazdagságát, alkalmazkodóképességét, akár a megváltozott klimatikus viszonyok között is.
Termet tekintetében csak szerény méreteket ér el, a húsz méternél magasabb egyedek ritkák. Fényigényes, mérsékelten melegkedvelő fafaj, fiatalon gyorsan nő, de életkora meglehetősen rövid, 70-80 éves korban általában hanyatlásnak indul.
Számos rovarfajnak nyújt táplálékot – a fa komolyabb károsodása nélkül – így az állományok ökológiai stabilitását kedvezően befolyásolja. Virágai nektárt és virágport szolgáltatnak.
A finom szövetű, sárgásbarna, különlegesen szép rajzolatú faanyaga miatt az egyik legértékesebb bútorfa és belsőépítészeti faanyag.

MOLYHOS TÖLGY (QUERCUS PUBESCENS)

Elnevezését annak köszönheti, hogy hajtásai, rügyei és levelei is szürkén molyhosak, ami megkülönbözteti más tölgyektől. Melegkedvelő, szárazságtűrő faj, a hosszan tartó száraz időszakokat is elviseli. Ebből adódóan a száraz, meleg dombvidékeken és a középhegységek déli lejtőin a leggyakoribb, főként mészkövön és dolomiton, ritkábban andeziten és bazalton. A síkságokat kerüli. A molyhos tölgyesek gyakran véderdők, a talajerózió elleni védelmet jól ellátják.
A termőhelytől függően egyedei 5-20 méter magasak, a törzse gyakran görbe, és vastag ágakra bomló. Szabad állásban nagy, terebélyes koronát fejleszt. 4-6 évenként hoz bőséges termést, termése a tölgymakk, október-novemberben érik.
A molyhos tölgyeseknek igen gazdag flórája és faunája van, például több ritka orchidea-fajnak nyújtanak élőhelyet.
A molyhos tölgy fafajt az Országos Erdészeti Egyesület 2002-ben az „Év fájá”-nak választotta.

VADKÖRTE (PYRUS PYRASTER)

A vadkörte – vagy népies nevén a vackor – talán leggyakoribb vadgyümölcsfánk, a síkvidékektől a középhegységekig mindenütt előfordul. Középhegységeinkben főleg a délies, meleg oldalakon tenyészik. A mai termesztett körtefák egyik őse.
Melegkedvelő, szárazságtűrő faj, a hőmérsékleti szélsőségek iránt rendkívül toleráns. Pusztai tölgyesek, nyáras-borókások, mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek, karsztbokorerdők, fás legelők gyakori kísérő faja. Zárt gyertyános-tölgyesekben nem hosszú életű, itt inkább csak az erdőszéleken található meg szórtan.
Termése madarak és emlősök fontos tápláléka, legfőbb terjesztője a vaddisznó, mivel magja károsodás nélkül halad át bélcsatornáján. A vadkörtefa tövises ágaival az énekesmadarak számára is kiváló védelmet nyújt. Lombja, Európa legnagyobb lepkefajának, a nagy éjjeli pávaszemnek (Saturnia pyri) az egyik tápnövénye.
A vadkörte rendkívüli méretet és kort nem ér el. A legnagyobb törzskerületű (378 cm), és talán egyben a legidősebb vadkörtefa a Nógrád megyei Kisterenye határában él, magassága 18 méter, kora 150 év felett is lehet.
Jól faragható, finom szövetű fája értékes bútor alapanyag, és a belsőépítészet is szívesen használja. Érdekesség: Közép-Európában a legtöbb pipa körtefából készül.

VIRÁGOS KŐRIS (FRAXINUS ORNUS)

Elnevezése feltűnő virágzatára utal, május első felében, lombfakadás után nyíló, édeskés illatú, hosszú bugákban nyíló, sárgásfehér virágai messziről felismerhetővé teszik egyedeit.
A száraz, szélsőségesen száraz domb-, illetve hegyvidéki termőhelyek fafaja. Nagyon melegigényes faj, így elsősorban délies kitettségben, főként mészkő és dolomit alapkőzeten jelenik meg, ritkábban andeziten, bazalton. A molyhos tölggyel, cserrel, mezei juharral, barkócaberkenyével társulva, dús cserjeszintű elegyes tölgyest alkot, és gyakori a cseres-tölgyesekben is. A szélsőségesen száraz karsztbokorerdőknek is meghatározó eleme a virágos kőris. Szárazságtűrése miatt alkalmas sekély termőrétegű, köves talajok fásítására is.
Ősszel szépen színeződő lombjával díszít, levelei ilyenkor a sárgától az ibolyásvörösig a legkülönbözőbb színekben pompáznak. Nem elhanyagolható, hogy értékes erdei méhlegelőként is számon tartható.
Kiváló „várostűrő” tulajdonsága, gazdag virágzása és ragyogó őszi színei miatt egyre fontosabb parkfa is lesz.
Az Országos Erdészeti Egyesület a virágos kőrist választotta 2018-ban az „Év fájá”-nak.

ZSELNICEMEGGY (PADUS AVIUM)

Fa vagy nagy termetű cserje, az egyik legkorábban zöldellő lombos fafajunk. Virágai 8-15 cm hosszú, bókoló fürtökben nyílnak, fehérek, illatosak. Illatos virágai számos rovart vonzanak. Már április elején, a kizöldüléssel egyidőben virágzik. Termése fényes felületű, fekete, kesernyés, de a madarak szívesen fogyasztják. Gyors növekedésű, de rövid életciklusú fafaj, 40 éves kora után egészségi állapota rohamosan romlik. A termőhely iránti toleranciája meglehetősen széles, így erdőn kívüli fásításokra, parkosításra is alkalmas.
Kevés károsítója akad, a vad sem bántja, jelenléte növeli az állományok ökológiai stabilitását. Jól árnyékol, korai virágdísze miatt erdőesztétikai szerepe jelentős, különösen utak mellett. Hazánkban az Alföld kivételével mindenütt előfordul, de sehol sem gyakori.
A néphagyomány „májusfa”-ként is emlegeti.
Az Országos Erdészeti Egyesület a zselnicemeggyet választotta 2012-ben az „Év fájá”-nak.